Zimankó

Ma reggelre -10 C fokot mutatott a kocsi hőmérője. 

Nagyjából 20 percig tartott mire leolvasztottam a szélvédőről a jeget, mert persze sem a jégoldót, sem a jégkaparót nem találtam.

Gyorsan elintéztem mindent; védőnő, bevásárlás, levelek, aztán robogás haza. 

Főzés, mosás, nagytakarítás, mert a szél egy csomó homokot behordott a hétvégén, ahogy ki-be jártunk.

Végül befejeztem a két körpárnát, amit már hetekkel ezelőtt elkezdtem.

A mintát a pinterestről töltöttem le.

Elfáradtam...és éppen csak hogy leültem, hívott a Szerb termelőm.

Tört magyarsággal (egy kukkot sem beszél magyarul) ennyit mondott:

akarom mondani hogy nagyon örülök neked. Hogy van a baba? :D

Annyira kedves! És csak azért hívott hogy szóljon hogy jövő héten eljön meglátogatni. :)

  -Évi-

Karácsonyi fények

Olyan sok szép ötletet láttam különböző blogokon, facebookon, pinteresten amik engem is megihlettek.
Mindig a legújabb a legkedvesebb, ez a karácsonyi dekoráció percekkel ezelőtt lett kész.
Violettaságok oldalán láttam hogy milyen ötletesen tárolja a mézeskalács formákat, egy nagy befőttesüvegben, szép keresztszemes Mézi figurával lefedve.
Zoránál pedig egy nagyon jó ötletet találtam arra hogy egyszerű kis led füzérrel, hogy fel lehet dobni a legegyszerűbb tárgyakat is, mint például egy dióval teli üveget.
Ebből a két ötletből született a konyhám dísze, a saját ízlésemre szabva.

Miközben készült, lement a nap és le tudtam fényképezni a kültéri díszeinket is

A kis teraszunkon hókristályok, a kerti kiülőnél pedig jégcsapok lógnak alá. 

Sült egy adag a kedvenc sütőtökös-zabos kekszemből is. Zacskóban, vagy tárolóban sokáig eláll. Mikuláscsomagba is kiváló, vagy karácsonyra kisebb ajándéknak, figyelmességnek! 

-Évi-

Karácsonyi készülődés

      Nagyon szeretném a blogot feléleszteni. Szeretnék legalább heti rendszerességgel írni, megmutatni mindazt amiket mostanában készítek, amik foglalkoztatnak.
Most mi is lehetne ez más, mint az Ünnepek.
Évek óta nem vártam ennyire a Karácsonyt mint most, évek óta nem készülődtem ilyen izgatottan mint most.
     Oka, több is van ennek. A legeslegfontosabb hogy a kisfiammal a pocakomban tehetem ezt idén.
A másik a párom és az ő kisfia.
Régóta megvan már benne is a vágy valamire, vagy inkább valakire akivel egyfelé evezhet, akivel ugyanazok a dolgok fontosak, akivel lehet tervezni.
Vágyik egy családra, mint én. És hiába élt abban fizikailag, lelkileg nem élte meg annak.
Úgy érzem velem most annak éli meg, és örül hogy végre szabadjára engedheti mindazt az álmot, tervet, amit ő egy családban, egy családdal szeretett volna megvalósítani. Én ugyanígy érzek, érzem azt amit ő érez, és próbálom megadni neki azt amire vágyik. Így egymást inspiráljuk folyamatosan.
És hát itt van Richárdka!
Szinte megszállottan próbálunk meseországot varázsolni a házból, hátha sikerül vele feledtetni néhány napra mindazt amit a szülei különválása okoz a kis lelkében.
Két hetente két napban próbálunk bepótolni napokat, heteket, ünnepeket, próbálunk nevelni, jó példát mutatni, emlékeket gyűjteni neki, vele.
Elvált szülők gyerekeként mondhatom, hogy ez lehetetlen küldetés!
Fura most felnőtt fejjel újra átélni, amin gyerekként végigmentem. És nagyon nehéz! Olyan sokszor világosodok meg őáltala mostanában. Sok dolog most áll bennem össze, hogy mi miért lehetett, hogy ki mit érezhetet az én szüleim válása, majd új házassága után. Hol érdekelt az engem akkor hogy mit érezhet mostohaapám, mostohaanyám, vagy a szüleim, úgy éreztem csak engem "kell sajnálni", mert nekem a legrosszabb. Ha én nem lennék, akkor egy kerek egész lenne mindkét oldalon.
Ilyeneket gondol egy kisgyerek!
Most átélem az egészet egy másik szemszögből is, és elmondhatom hogy totális zavar van a fejemben. Ezek a gyerekek mindenképpen sérülnek, ha szépen, ha csúnyán válnak a szülők akkor is; egyre megy, ők biztosan sérülni fognak, éppúgy mint a szüleik, mostoháik.
Egy vezérelvem van vele kapcsolatban! Próbálok arra visszagondolni, hogy nekem mi volt a legjobb a gyerekkoromban, kivel, hol és miért éreztem magam a legjobban. És a miért a legfontosabb itt!
Apu szüleinél szerettem a legjobban, mert ők úgy szerettek, ahogy vagyok, az összes hibámmal együtt, tudtam hogy bármekkora hülyeséget csinálok is, ők akkor is ott vannak nekem. (És itt még egy dolog jutott eszembe a minap! Tata halála után azt gondoltam hogy engem már soha senki nem fog úgy szeretni, mint ő, és pár hónappal az ő elvesztése után babát várok. Azt hiszem mégis lesz egy ember aki legalább úgy fog szeretni, mint Nagyapám szeretett. Kell ennél szebb üzenet Tőle?)
Mindig, mindennel próbáltak a kedvembe járni, szerettek volna mindent megadni nekem.
Szerettem náluk lenni nagyon nagyon, és szinte minden hétvégén náluk is aludtam.
Ha apu látni akart akkor odajött hozzájuk. Ők voltak A biztos pont az életemben.
Hogy aztán ezzel jót tettek-e vagy csak elkényeztettek azt nem tudom, de úgy gondolom mindenki életébe kell legalább egy biztonságot adó hely, vagy ember.
Szeretném ha Richárdkának mi lehetnénk ez a pont, szeretném ha tudná, ha érezné, hogy hozzánk bármikor jöhet.
Teljes gőzzel készülődünk, mert Karácsonyig már csak két alkalommal lesz nálunk.
A kültéri fények a helyükön, mikuláscsomag elkészítve, díszek folyamatos sorozatgyártás alatt. Tervezem a fát, nézegetjük a játékokat, mi az amivel együtt tudunk majd játszani.
Jó lenne ha pár év múlva már ő is tudna nekem segíteni a díszek készítésében, és ő is részese lehetne a készülődésnek.
Azért egy kis mézeskalács sütésbe befogom majd. :)

Idén kézzel készült, natúr díszeket szeretnék a fára. Piacon szereztem régi kottákat, regényeket, ez az alap. Hetente egyszer összeülünk egy volt kolleganőmmel és fúrunk, faragunk, ragasztunk, vágunk, varrunk... :)
Az elmúlt időszak termése:

Az angyalszárnyakat kézzel megrajzoltam egy vastagabb lapra, majd még két kottalapra is, ezután kivágtam őket. A két kottalapot felragasztottam a vastagabb lap két oldalára, közé cérnát tettem. Díszítésnek csipkét használtam.

Próbáltam azért azokat a díszeket is felhasználni, amik már megvannak, így készült ez a kis dekoráció az étkezőasztalunkra. 

A cica pedig a szomszédból jár át hozzánk. :)

Az első keresztszemes kép a kisfiam szobájába. :)

Madame Chantilly: Cappuccetto Rosso 

Papír angyalkák, és hungarocell gömbre ragasztott papír csíkok, szalagokkal, csipkével díszítve.

Papírtölcsérből készült falidekor lesz egy volt kolleganőm ajándéka. 

Az udvarunkon hatalmas fenyőfák állnak, amik bőségesen ellátnak tobozzal. 

Richárdkával kezdtük el gyűjteni őket, de ő még nem tudja mi készült belőle. 

A kis manó az egyik kedvencem. Az elkészítése pofon egyszerű. A feje hobbi boltban kapható fagolyóból készült, amit előre meg kell rajzolni, fel kell ragasztani rá a sapit, majd az egész kobakot rá kell ragasztani a tobozra. Egy kis masni a nyakába, cérna az akasztáshoz, és kész is. 

És végül a legeslegnagyobb kedvenc! 

Facsipesz, dugó, tökmag, masni. Kell ezt magyarázni? :)

Boldog, békés Karácsonyi készülődést kívánok mindenkinek!

-Évi-

Az ősz és én...

Tudom hogy már ezerszer mondtam mennyire imádom ezt az évszakot, de most különösen.
Imádom ahogy rövidülnek a napok, ahogy esténként már jól esik bekuckózni, bebújni egy takaró alá, gyújtani egy gyertyát, vagy illat mécsest, főzni egy jó meleg teát, vagy beülni egy kád forró vízbe.
Nekem a szezon végét is jelzi, ilyenkor már lelassulok, kevesebb a stressz, képes vagyok befelé is figyelni, és van időm másra is, nem csak a munkára.
Elkezdtem a házat és a környékét is őszi díszbe öltöztetni, az előkertbe és a bejárati ajtók mellé, cserépbe árvácskák és dísztökök kerültek, az ajtóra a tavalyi banya díszem.
Azért a tavaszra is gondoltam és ültettem pár tulipán és nárcisz hagymát is.
Boldogságom határtalan volt amikor annyi év után, annyi sikertelen keresgélés után végre kockás liliom hagymát is tudtam is venni. (Azért ennyire nem volt drámai a helyzet!) :)
Rá különleges szerep vár! ;)
Idebent sül a tök és vad gesztenye díszíti az asztalt.
Ezért szeretem én ennyire ezt az évszakot!
Jöhetnek a képek? :)

És végre elkészült a levendulás hímzésem is. A tökéletes keretben várja végső helyét. 

A béke szigete...

Elgondolkoztam azon hogy miért tűntem el, miért nem írtam már régóta egy sort sem, és tudom a választ... mert végre újra rendben vagyok, rendben van az életem, és mára az indok amiért elkezdtem ezt a blogot írni okafogyottá vált.
Nem akarok bizonyítani senkinek semmit, nem akarom megmutatni hogy mennyire "jól vagyok" és mennyire "túl vagyok" a váláson!
Megnyugodtam, megbocsájtottam, kellemes nosztalgia érzés van bennem ha néha még eszembe jut a régi életem, nem haragszom senkire. Nem fáj, nem érdekel már, elengedtem kb egy éve.
Írhattam volna, mert millió okom lett volna rá, boldogság, gyász, utazások, munka, pillanatok, érzések...de már nem volt lényeges ez az egész...
Jó volt mindent kiírni magamból, világgá kürtölni a bánatom, nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek alapon.

Pár napja nézegettem a blogot és olyan jó volt visszanézni hogy mennyi minden történt velem, hogy mennyi gyönyörű helyen jártam, miket gondoltam, milyen sok szépet láttam, milyen sok jó emberrel találkoztam, és ez a blog nem hagyja ezt feledésbe merülni.
Ezért is szeretném folytatni, ahogy időm engedi.

A magánéletemről nem akartam írni, mert most először érzem azt hogy csak magamnak akarom az egészet, nem akarom mutogatni, mondogatni hogy boldog vagyok, egyszerűen csak átélem, átérzem. Viszont ha nem mondok semmit, pár dolog zavaros lehet majd a későbbiekben.
Ezért egy-két részlet jön, és csakis ezért. 7 hónapja találkoztam valakivel, akit korábban is ismertem, mára a menyasszonya vagyok, van egy 2.5 éves tündéri kisfia, akit imádok, és úgy érzem ő is engem.
Sajnos nincs sokat velünk, de amikor velünk van, az olyan nagyon jó! Vannak pillanatok amikor úgy érzem hogy végre van családom és egyek vagyunk, és mi vagyunk a legboldogabbak a világon. Amikor csavargatja a hajam alvás előtt és közben beszippanthatom azt az isteni baba illatot, amikor szalad elém és a nyakamba ugrik, amikor virágot szed nekem, vagy amikor együtt látom az apukájával és mindkettőnek fülig ér a szája és csillog a szeme.... Imádom őket! Boldog vagyok!

Szerbiában voltam a héten dolgozni és volt egy szabad délutánunk, amit kirándulással töltöttünk.
Őszintén megmondom fogalmam sincs hol voltunk helyileg, valahol Sabac környékén, meglátogattunk egy Szerb ortodox monostort.
Egy csendes völgyben húzódik meg, ahol egy lélek sem jár, csak a tücsök ciripelést lehet hallani mindenhonnan és a tömény virág illatot lehet érezni.
Sétáltunk egyet, benéztünk a templomba, végül leültünk egy padra a nagy hársfák alatt, amik éppen most virágoznak, és élveztük a csendet. Ők ketten jutottak ott eszembe!

Sütipecsét...

Igaz hogy minap még esett a hó, de érzem a zsigereimben hogy közeledik a tavasz.
Éppen itt az ideje mert úgy érzem hogy lemerültek az elemeim. Az utóbbi pár hónap nagyon megviselt, elfáradtam. Nagy volt a hajtás!
Nem írtam hónapok óta, aminek ezer oka van. Először is novemberben leépítés volt a cégnél, engem viszont véglegesítettek, ami annyit jelent hogy dupla annyi munkám van, mint eddig volt. Persze ez hatalmas elismerés is egyben!
A két ünnep között elveszítettem nagyapámat, amiről egyelőre nem tudok beszélni, még igazán megsiratni sem tudtam, mert a feladatokat kell egymás után megoldanom és egy percem sincs gondolkozni. Szerencse vagy sem, nem tudom...de nem hiszem hogy ez egészséges.
Megvan az első félévem is a suliban, elég jól sikerült.
Szóval annyi a feladat hogy este hazaesek és bezúgok az ágyba. Kb. 3 hónapja nem voltam futni és megveszek annyira hiányzik, rosszul érzem így magam.
Pár napja beugrottam a KIK-be mert szerettem volna valamivel meglepni a Szerb kollégáim feleségeit, viszonzásul a sok finomságra amit mindig kapok tőlük. És találtam is nagyon sok jó tavaszi, húsvéti dolgot.
Pár száz forintért vettem sütipecséteket és díszeket.
Persze magamnak is, mert kellett már valami a lelkemnek. Az út előtt még annyi időm is volt hogy süssek egy adag kekszet az útra.
A receptet Limara péksége oldalán találtam, de én töltelék nélkül készítettem csak úgy szimplán.
Ja! És soha e soha ne vegyetek ízesített kakaót, mert olyan íze van mintha belesütöttem volna a mosogatószert!