A túra után Póstelek felé vettünk az irányt. A kis pihenő után, ami azt a kb 20 percet jelentette amíg kocsiban voltunk, alig bírtam kikecmeregni belőle. Mint egy tojógalamb! :D
Úgy volt hogy csak beugrunk, ha már ott járunk, nem gondoltuk hogy így elidőzünk.
A bejáratnál, a Mókus büfével szemben van egy hirdető tábla, ahol ki volt tűzve egy plakát, hogy a szezon nyitásaként séta indul a kertben, Szelekovszky László vezetésével, aki a Kastélyok és kúriák Békés megyében szerzője. A séta indul 15.00-kor, a büfé elől, és ingyenes.
Szerintetek hány óra volt? Naná hogy 15.00, és naná hogy a büfé előtt voltunk, és naná hogy csatlakoztunk! :D
Nem gondoltam hogy ilyen verbális élmény vár rám! A kastély egy rom, nincs mit szépíteni, a park szép, de semmi extra, de amit mi mellé kaptunk ettől az embertől, az megfizethetetlen! Mesék, képek a kastély fénykorából, történetek a családról, a parkról. Szerintem minden fát ismer a parkban egytől-egyig, főleg hogy ő gondozza őket, és ezért is kezdi visszanyerni régi pompáját! Szinte megelevenedett a szemünk előtt a család élete, ahogy a kis a Wenckheim gyerekek fogócskáznak a parkban, ahogy a lányok a medence partján sütkéreznek, ahogy Kriszta a több száz törzses rózsa között sétál...
Mesélt még másról is! Arról hogy fosztották ki az egykori gyönyörű kastélyt! Milyen kegyetlenséggel dúlták fel először az Oroszok, miután a család a II. világháború elől Svájcba menekült. Majd az itt maradt Magyar "barátok", nemesek, akik korábban odajártak tivornyázni, elvittek mindent, ami csak mozdítható volt. Majd végül csak a romok maradtak.
Szívbemarkoló történet! A szolgálóik próbálták védeni a vagyont, de mindhiába. Ebből is látszik mennyire szerették őket, legendák keringtek jóságukról!
A kastélyt Wenckheim Krisztina grófnő kapta hozományba édesapjától, Wenckheim Frigyestől, mikor házasságot kötött gróf Széchényi Antallal.
Itt még több információt találtok a családról, és a kastélyról!
A parkolónál egy szamár, és pár kecske várt bennünket, valamint egy cincér rágta fa, ami sajnos nem élte túl a fakárosítókat!
Még itt is szemerkélt az eső, ezért homályos két helyen a kép, de ebből a szögből látszik igazán, hogy milyen szép lehetett egykor a kastély, és hogy mi maradt belőle! :(
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése