Szombaton volt a szülinapom, és szerettem volna valami olyat csinálni, ami feledteti velem az előző születésnapomat, valami olyat amit még sosem csináltam, ami egy kicsit megint tágít a határaimon!
Attila régóta túrázik, de ő 24 órás, 100 km-es teljesítménytúrákra jár. Hozzám is közel áll a túrázás, de azért nem egy ilyen kaliberűvel szerettem volna kezdeni.
Szinte minden nap sétálok 8 km-t, tempósan, megállás nélkül. Ha nem sétálhatok egy stresszes nap után, felrobbanok. Érzem ahogy a 1, 1,5 óra végére teljesen elszáll belőlem minden feszültség, elfárad a testem, leizzadok, és ez olyan jó érzés! Ha a hazaköltözés után nem sétálhattam volna, szerintem begolyózok, mentem minden nap mint egy megszállott. Kint a pusztában, a bicikli úton, ott ahol senki sem látott, közben zenét hallgattam, ha sírnom kellett sírtam, ha ordítanom kellett ordítottam, de mindig úgy értem haza, hogy lenyugodtam, elszállt a mérgem, a bánatom, és ezzel túléltem egy újabb napot!
Úgy érzem jó kondiban vagyok! Pont március 14-re hirdettek meg egy túrát Körösladányban. 17 km, teljesen sík terep.
Egy barátunk csatlakozott még hozzánk Gyuláról, a hétvégét aztán nála folytattuk.
A regisztrációra meleg teával, és zsíros kenyérrel vártak mindenkit. Az eső kicsit szitált, de egyáltalán nem volt vészes. Próbálom magamból kiírtani a nyafka királylányt, úgyhogy ahogy mamám mondaná, nincs nyöszöri! :D
Az iskola, és a templom megtekintése után nekivágtunk a Nagy-Sárrét-nek, a duzzasztón át a Sebes-Körösön, majd egy jó nagy kanyart megtéve vissza a városba. Nagyon szeretem Szabó Magda könyveit, a kedvencem A régimódi történet, ami ezen a vidéken játszódik, és az írónő családjáról szól.
A túra amúgy a Wenckheim család köré épült, és mint utólag kiderült az egész hétvégénk is, ugyanis az iskolán kívül, ami egykor Wenckheim kastély volt, még kettőt sikerült megnézni Pósteleken, illetve Szabdkígyóson. Körösladányban láttuk még Wenckheim Béla sírhelyét, a családi kriptát, ami ma nagyon elhanyagolt állapotban van, de tervezik a felújítását, hogy méltó legyen az egykori miniszterelnökhöz!
A holtpont körülbelül a 3.órában jött el, de gyorsan legyűrtem, és mentem tovább még két órán keresztül. A végén még versenyt is futottunk, az első helyért! :)
Kaptam egy emléklapot, és egy kitűzőt. Nem gondoltam hogy így fogok örülni neki, és hogy ilyen vérszemet kapok egy újabbért! :) Készítenem kell nekik valami szép tartót! :)
A fényképezőt nem vittem magammal, mert nem tudtam hogy fogom bírni, és nem akartam azt is cipelni, így csak mobillal készült fotóim vannak.
A következő 2 hét múlva lesz, és már a Börzsönyben, 800 m-es szintkülönbséggel!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése