Szombaton hazaértem az olasz "kiküldetésből"! A főnököm olasz, és egy hetet nála töltöttem, illetve a cég olasz állomásán.
Az első napon sikerült úgy megfáznom, hogy belázasodtam, és ez teljesen kiütött, meg persze az is hogy a repülőm olyan korán indult, hogy hajnal háromkor kellett kelnem! Úgyhogy az első nap elég gáz volt, de túléltem. Másnap -egy kis orrfolyáson kívül- már kutya bajom sem volt.
Innentől kezdve izgalmas, érdekes, és teljesen pozitív volt ez az egy hét, egy turista szemével is, és szakmailag is!
Teljesen más úgy belekóstolni egy adott országba, ha van egy helyi, aki segít neked mindenben eligazodni.
Az időjárással is szerencsém volt, bár az első két napon esett az eső. Aztán végig 10-15 fok volt, sőt csütörtökön elutaztunk Nápoly mellé, és ott majdnem 20; százágra sütött a nap.
Ámultam bámultam a sok mediterrán növény láttán! A házaknál narancsfák, citromfák, tele gyümölccsel, pálmák, virágzó murvafürtök, az állomás mellett kivi és olajfa ültetvények, az út mellett óriási kaktuszok. Jól esett a szememnek az itthoni szürkeség után egy kis színt, és napot látni! :)
A boltok roskadásig telve finom, minőségi,- és egészséges alapanyagokkal. Nagyon egészségesen étkeznek, csak egy baj van, nagyon későn vacsoráznak, 8-9 körül!
Az utolsó napon részt vettem az ottani karácsonyi partin, és este nyolctól éjfélig kajáltunk, egymás után hozták a fogásokat, és mégsem éreztem a buli végén hogy tele vagyok!
A vacsora előtt élőben meghallgathattam az Olasz nemzeti himnuszt a kollégáim előadásában. Futkosott a hátamon a hideg, életem egyik legnagyobb pillanata volt, látni azt a sok büszke, ünneplő embert!
ÉLNEK, így nagy betűvel! Borzasztó barátságos, és közvetlen emberek. Nem vonnak meg maguktól semmit ami jó, és kiadnak magukból mindent ami nem az. Azt gondoltam hogy sokkal jobban élnek mint mi, és meglepődve tapasztaltam hogy talán csak egy hajszálnyival. Sokat költenek élvezeti cikkekre, cigi, kávé, ital, divat, amit megkívánnak!
Nagyon jól éreztem magam, és a hét végére kaptam egy jó nagy adag mediterrán életmódcsomagot, hogy hogyan is kellene élni! Hogy a megfelelési kényszeremből, és maximalizmusomból adódó görcsöt, és mindazt ami rossz, ami nem vezet sehova el kell engedni, és arra kell összpontosítani ami táplál, ami örömet ad!
Annyira kellett nekem ez az olasz út, mint Julia Robertsnek az Eat, pray, love-ban! :D
Sajnálom hogy Rómából semmit nem láttam, de elsősorban dolgozni mentem. Talán legközelebb megfűzöm a főnökömet, hogy nézzük meg! Mert lesz legközelebb! :)
A fényképezőgépemet nem mertem magammal vinni, csak telefonnal készítettem képeket, de remélem így is átjön az életérzés! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése