2014. december 31., szerda

Elmúlás és újjászületés


Itt az év utolsó napja! Egy év, 365 nap, de elég egy perc, egy mondat, és az ember élete örökre megváltozik, és más mederben folytatja útját!
Egy évvel ezelőtt az otthonomban ünnepeltem, a férjemmel...mára már mindkettő a múlté!
Úgy érzem magam néha, mintha egy regény főhősnője lennék, mert az élet biztos nem tud ilyet produkálni egy emberrel egyetlen év alatt! .... De tud!
Ez az év nekem az elmúlásról, és az újjászületésről szól! Gyászol a lelkem, mert elveszítettem egy férfit, akinek 9 éve örök hűséget esküdtem, egy barátnőt, akit barátomként szerettem, egy családot, egy anyukát, aki ugyan nem az én anyukám volt, de úgy szerettem őt, mintha az lett volna, sok-sok barátot, az otthonomat, a kutyusomat, 11 év összes emlékét!
Nem tudok egyetlen gombnyomásra kitörölni mindent, mert ember vagyok, mert van lelkem, de jó úton járok!
Ugyanakkor újjá is születtem, mert végre magamért csinálok mindent, rengeteg szép új emlékkel gazdagodtam, sok jó embert ismertem meg, és egy férfit, akinek én kellek úgy ahogy vagyok!
Rengeteg lehetőséget kaptam idén, amivel úgy gondolom sikerült is élnem, és útközben sokat tanultam magamról!
Idén négyszer költöztem, 3 különböző városban éltem, ennek megfelelően 4 munkahelyem volt!
Nehéz év volt, de nem bánom hogy így alakult! Így kellett történnie!


Szeretném megosztani veletek a naplóm első bejegyzését, amit az elköltözésem utáni 3. napon írtam!
Büszke vagyok magamra, hogy ilyen, erős, és összeszedett voltam, és méltósággal tudtam végigcsinálni ezt az egészet! És remélem hogy erőt tudok adni a sorstársaimnak!
Íme:

3. napja lakok itthon. Kezdetben azt hittem vége a világnak, az életemnek, de most azt érzem hogy valami jó vár rám, hogy ennek így kellett történnie!
Próbálok erre gondolni! Nem tudom mit hoz a jövő, egyelőre napról napra élek!
A saját lábamra kell állnom, felelősséget kell vállalnom a dolgaimért, magamért, nem mástól várni azt! D. nem jelentkezett! Talán jól is van ez így! Lassan át kell gondolnom hogy mikor hozom át a többi cuccomat, és hogy mit.
Egyedül érzem magam!
Találkoznom kellett vele, hogy az legyek, aki ma vagyok, de tényleg ideje továbblépni.
Mindig az életem része lesz, és életem legszebb 11 évét köszönhetem neki.
Remélem el tudunk válni békében, és nem gyűlöljük meg egymást! /Ez nem sikerült/
Megint ugyanazzal az ürességgel ébredtem. Szeretném meg nem történtté tenni ezt az egészet, és a boldogság illúziójában élni tovább! De ez már visszafordíthatatlan!
Nem tudom megnézni a képeit, a közös képeinket, borzasztóan fáj!
Ha arra gondolok hogy valaki megsimogat, olyan érzésem van mintha megcsalnám!
Hiányzik...
Fáj hogy nem érdekli mi van velem, hogy nem hív, de kemény maradok! Életemben most először!
Próbálok az maradni, aki mellette voltam!
Egész nap csak jövök megyek, mint egy zombi, sehol sem találom a helyem.
Magam is meglepődtem azon hogy milyen kemény vagyok, sokkal rosszabbra számítottam!
Azt hittem a diliházban kötök ki, vagy teljesen összeomlok! De nem!
Érzem hogy valami jó vár rám! Már az is erőt ad hogy nem omlottam össze! Képes vagyok egyedül is boldogulni!
Nem szabad elfelejtenem, hogy mire vagyok képes, hogy értékes vagyok!
Példát kell vennem húgomról, és anyósomról! Ők a jó példák!
Én is meg tudom csinálni!


Ennyi....

A többit talán máskor.

Nagyon nagyon boldog új évet kívánok mindenkinek! :)




És ha jövőre kiderül, hogy az apám, nem is az apám, hanem valami gazdag család sarja vagyok, és van egy vak féltestvérem, aki a szerelmem lesz, akkor már biztosan egy szappanopera részese vagyok! :D

4 megjegyzés:

  1. Nagyon boldog új évet kívánok Évi! Legyen olyan, amilyennek megálmodtad! :)

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm Ági! Én is nagyon boldog új évet kívánok nektek! :)

    VálaszTörlés
  3. Nagyon-nagyon boldog új esztendőt kívánok neked! <3

    VálaszTörlés